A faun próbája

Log de satyr

Faun a liliomok országában és a tree-rape

A faunok ember alakban voltak és kecskeszarvas maszkot öltöttek. Tudomást sem vettek rólam egy ideig. Májusfát díszítettek szalagokkal, aztán zenéltek, ünnepeltek. Egyre többen érkeztek közéjük, melléjük; aztán valami hideg, sötét jött az erdőből. Az ünneplésnek azonnal vége szakadt…

Miután elaludtam azon a tisztáson Emma unszolására, abszolút nem ott keltem fel. Úgy tűnik, hogy Emma védő mágiája valamiféle zsebdimenzióba vitt minket, ahol épp csak két dolgot nem tudtunk: hogy hogy működik a világ vagyis mik a törvényei és hogy hogy a faszba kell kijönni onnan.
Mindenesetre sikerült idővel erre is rájönnünk: aki estig ott marad, liliommá változik. Aki utánunk jön estig, liliommá változik. Csak sejtettem, hogy aki letép egy liliomot a kurvasok liliomból, az is liliommá változik.
Emma rávett, hogy, mivel ő nem volt nagyon erejében még, én próbáljam meg megnyitni a kaput, ami visszafelé vihetett volna. Nem is értem, hogyan, de sikerült. Csak felidéztem pár dallamot abból az álomból, amit láttam, mielőtt felkeltem volna a dimenzióban, játszani kezdtem, érezni, és már kint is voltunk.

Emma szerint nagyszerű, hogy sikerült, cserébe, mivel már csak 2 napot kellett kibírni azelőtt, hogy megerősödne, megmutatja a titkos rejtekhelyét. A titkos rejtekhely egy nagyon cool földalatti barlang volt, mindenféle belső dolgokkal, így tóval, folyócskával, erdővel, liánokkal, alagutakkal – sőt, idővel még egy csillagos égnek tűnő tetejű jókora barlangot is mutatott mohával borított kövekkel. Na az aztán a kényelmes! De tényleg!

Viszont történt valami más is. Például az, hogy a hely rejtő-védő mágiájához szükség volt egy kis extra erőre, amit Emma nem tudott megadni a fának. Én meg tudtam.
A fa konkrétan megerőszakolt – na jó, semmi tentacle-tree-rape módon, de azért rendesen megkötözött, megszorított és én meg újra felidéztem azokat a képeket az álmomból. Ezúttal viszont többre sikerült jutnom, többet látnom, éreznem; megéreztem, ahogy valami brutálisan lemészárolta azokat a faunokat, akik épp egy boszorkányéjre készültek. A májusfára is emlékszem, arra is, hogy bezárt magába a fa, és arra is, hogy soha nem tudtam megnézni a gyilkosainak arcát. De nagyon akartam – és ha valaha lesz rá lehetőségem, megnézem. És tenni fogok róla, hogy megfizessen azért, amit tett azokkal az emberekkel.
Akárkik is voltak azok…

Comments

celiahna MartonFekete

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.