A faun próbája

Log de le satyr

A királyi oroszlán és a minden lében kanál kecske

A Royal Lion pincéjében az előző rész végén egymáséi lettek Emma és José, minek során utóbbi megcsókolta az előbbi hátán felizzó jelet. Sajnos valami kellemetlen dolog történt, a pince elsötétedett, Emma pedig elvesztette önmagát és rövidtávú emlékeit is. Egyértelmű volt, menekülni kell…

Egy kis beugróban egy minket üldöző vörös pingvintől szereztem ruhát és egy botot, no persze a beleegyezése nélkül. A ruha kicserélése után Emma kicsit magához tért és elmondta, hogy miként juthatok ki: mindig jobbra. Felkaptam és elindultunk kifelé. A sok jobbos után egy újabb szobában rothadt gyümölcsökre és egy kőasztalra találtam, miközben újabb lépteket hallottam közeledni. Emmát elrejtettem az asztal mögé és egy almát akartam kifaggatni, hogy mi történt – amikor a rothadt alma kivirult, szép pirossá vált; Emma segített hozzá, azt hiszem.
El tudtam vele beszélgetni, elmondta, hogy télidőn kevés emberrel találkozik, inkább nyáridőn a gyakori a látogatás. Meg hogy vissza kéne térni nyáridőbe. Hát gondoltam akkor rajta, végigtapogattam mindent, miközben az alma tanácsára egy szép, kellemes szobára gondoltam szőnyeggel, kárpittal, szépen faragott asztallal. És valóra vált.
A lépések zaja megszűnt, az asztalon egy ölelkező pár kezdett kirajzolódni, Emma pedig közben a falikárpiton lévő ajtón próbált bemenni. Felkaptam, hogy táncoljunk: ha végleg a nyárba kerülünk, gondoltam, akkor könnyebben ki tudunk surranni. A tánc során az asztalon a pár egészen láthatóvá lett, sőt, tapinthatóvá. Az aranyhajú nő hajából egy-két szálat elcsentem.
Aztán Emmát rávettem, hogy találjon kiutat, de már nem ismerte a kárpit-kijáratot (megint megváltozott) így a hagyományos úton távoztunk. Itt a földszintre felmenve taxit hívott, nekem meg feltűnt egy gyanús fickó, mint megtudtam, Victor. Gondoltam, megkérdem már őt, hogy mi volt ez az egész, de mire odaértem, eltűnt.
Mérgemben összekülönböztem egy izompacsirtával, de úgy lefejelt, hogy eltűnt a kép – viszont láttam, ahogy a lenti szobában Emma ki akar jutni a kárpit lehúzásával és nem bele akart lépni. Logikus. Szóval mikor magamhoz tértem, nem hagytam magam kikísérni, hanem
lerongyoltam a pincébe, Emma utánam.
A szobában rávettem, hogy tépje le a kárpitot és mutassa meg a kijáratot. Mivel közben az agyam kicsit kifolydogált a fülemen, elájultam, de még rémlik, hogy átmegyünk a falon.

Emmánál ébredtem, aki nagyon is élveteg hangulatban volt és vagy háromszor voltunk együtt. Ismét elájultam.
Mikor újra felkeltem, azt tapasztaltam, hogy Emma kezdi a pincében látott aranyhajú csajszi alakját felvenni, egész megváltozott. Inkább elhúztam kajáért, aztán egyáltalán leléptem. Kellett egy kis szabadság megint.

Viszont azt meghallottam, hogy a teliholdkor lesz valami nagy parti. Akkor mindent megtudok majd, gondoltam. Felkészültem, hogy belógok, erre Emma eljött értem limuzinnal. Fasza…

Nem baj, a kocsiban ismét az enyém lett, ekkor már nagyon hasonlított a lenti, pincés csajra. Tulajdonképpen mint mondta, kiolvasta az emlékeimből, hogy ez tetszik majd nekem és ilyenre változott. Ja, az táp…
A kocsiból kitettek a kapu előtt, be tudtam lógni. Arra mentem, amerre a vendégek kocsijai tartottak – egy félreeső mélygarázsba. Itt láttam pár frakkos-szmokingos köcsögöt, akik a nagy autóikkal jöttek felvágni, úgyhogy én is ruhát váltottam. Az egyik járműben találtam egy extra öltözéket meg még maszkot is, hát felvettem.
Beindítottam az autó riasztóját, amíg pedig a vörös pingvinek ott pánikoltak, hogy vajon mi a franc lehetett az oka a szirénának, én belógtam a bálra.

Odafent sokan voltak, többen száz-kétszáznál is. Simán elvegyültem, a képeket kezdtem bambulni nagy műértőként – amikor meghallottam két vörös pingvint, amint Victor úrhoz indulnak éppen. Több sem kellett, utánuk mentem.
Mikor Victorral találkoztak, elrejtőzve kihallgattam őket. Megparancsolta, hogy mutassák meg neki a hercegnőt. Elő is hozták Emmát, aki olyan volt, mint akit bedrogoztak, hipnotizáltak és zombivá is változtattak. Nem volt valami szép látvány…
Az a faszkalap levetkőztette és szemügyre vette. Valami bilincsről is beszélt, meg arról, hogy feloldatták-e már a másik köteg fonalat. Kiderült, hogy nem, így erre is parancsot kaptak – és arra, hogy ha megtudják, itt van-e az, akihez a köteg tartozik, szóljanak neki.
Aztán lelépett, a meztelen Emmát meg visszavitték a szobájába. Az egyik pingvin elment egy ilyen fonálértőért, én meg jól leütöttem, elrejtettem egy kanapéban, aztán kiadtam magam fonálértőnek a másik előtt. Mivel láttam, hogy erkélyes a szoba, hívattam Franco barátomat és megkértem rá, hogy hozza ide a pattogós gördeszkámat is. Közben igyekeztem minél többet megtudni a sráctól.
Kiderült, hogy pár napja nagy baj lett a másik adag fonálból – szerintem az én lehettem. Úgy tűnik, azt hitték, elszakítom az övéiket, de csak újabbakat hoztam. Akkor láttam a fonalakat először, mikor a szobájába mentem és körbekémleltem a farie látásommal…
Na mindegy, szóval kiderültek ezek, meg hogy lemoshatatlan festékkel kente be Emma elejét (olyan jelet rajzolt, mint ami Emma hátán van), én viszont sikeresen felébresztettem Emmát, a fickót meg leütöttem, ahogy illik. Becsomagoltam a lányt egy függönybe, majd a gördeszkám hátán szépen leléptem.

Magamhoz mentünk megpihenni, de onnan hamarosan inkább a könyvtárba léptem, hogy egyrészt ne legyek otthon, másrészt többet megtudjak erről a jelről, amit rá rajzoltak. Meg így, hogy hiányzik majd a hercegnőjük, gondolom Victor meg a többi segg ráfáznak rendesen és legalább kiderül a reakciójukból, hogy miben is utaznak. Emma ugyanis ezekre egyáltalán nem emlékszik…

Comments

celiahna MartonFekete

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.