A faun próbája

Log de le satyr
A lázadók hercegnője és a fókusztetoválások

A könyvtárba hamar bejutottam, csak egy kis apróságra volt hozzá szükség: betörtem egy emeleti ablakot. Odabenn egy ideig csak elveszettem nézelődtem, de aztán egy megérzés és némi szerencse (?) a kezembe sodort egy ógörög szótárat és valami furcsa karaktersorozatot egy cetlin, amit később a faunos, avagy szatír szóval sikerült azonosítanom. Ezen kívül begyűjtöttem még pár görög regés könyvet és egy vallásokkal foglalkozó kötetet és leléptem.

Visszafelé egy egérke szólított meg kb félúton haza. Kicsit meglepődtem, főleg, mikor beoltott. Mint kiderült, teljesen elcsesztem a dolgot Emmával a Royal Lionban és azért kezd átalakulni. Ahelyett, hogy eltéptem volna a láncait, csak újakat fontam.

Nem nagyon értettem, inkább visszamentünk és ittam egy kicsit, de aztán megelégeltem az egérke folytonos torzsalkodását. Én nem akartam Emmát rabságba taszítani, de úgy fest, hogy azáltal, hogy a Lionban szeretkező párral foglalkoztam, amikot ő a falikárpitot akarta kinyitni, elcsesztem a dolgot. Elvileg valami kiválasztott volnék, aki felszabadíthatná az egész várost és persze mindenekelőtt a lázadók hercegnőjét, Emmát a béklyókból.

A lopott könyvekben kb egy teljes napot olvastam, így mire Emma vagy húsz óra alvás után felkelt, már tudtam a hátán lévő jel bizonyos funkcióiról. Összeraktam, hogy ez a jel az, ami a bilincseit fogja és ezen keresztül tud megszabadulni is. A jel egyszerre lehet jó és rossz is, hát elhatároztam, hogy jóra használom.

Na ez már tetszett. Az elhatározásom miatt melegedni kezdett a mellkasom, kezd rajta is megjelenni az Emma-féle jel. Alkoholos filccel körberajzoltam és felkeltettem Emmát, akit néhány, kifejezetten rá irányított kérdéssel képes voltam ténylegesen felébreszteni.

Vagyis… úgy beszélgettem vele, hogy rákényszerítettem, hogy ő hozzon döntést és ne az én kiszolgálásomon ügyködjön. A jel erre kirajzolódott a hátán, én meg körberajzoltam. Az egész valóság megremegett. Még pár ilyen próbálkozás után Emma végleg lerázta magáról az aranyozott, göndör hajat és a dinnyecsöcsöket.

Ezüst haj, ezüst szem, vékony arc, kisebb mellek, riadt tekintet… Aztán nekilátott, hogy megszabaduljunk. Az ablakhoz lépett és, mintha egyszerű szövet volna, kirajzolt mindenféle, egymást keresztező mintákat az egész valóságban, én meg csak lestem.

Főleg, mikor a padlót is mintázattá sodorta és az egyszer csak megnyílt alattunk. Egy tisztásra kerültünk, ahol lefektettem, ő meg azt mondta, ha itt megtalálnak 3 napon belül, rettenetes és hosszú halálunk lesz, mint a múltkor is. Meglepődött, hogy 2016 az év, azt hitte, tréfálok valamivel. Megnyugtattam (volna), hogy meg tudom védeni, erre összekulcsolta az ujjait az enyémekkel és egy percen belül olyan fáradtság lett úrrá rajtam, hogy szinte azonnal be is aludtam.

Vajon mit hoz majd az ébredésem? Pontosan hová hozott Emma mágiája? Vajon mi a valódi neve? Milyen lesz az előttem álló három nap?
Hirtelen csak ennyi kérdés… ja,, igen, még egy. Mi a fasz történik körülöttem? :)

View
Log de le satyr
A királyi oroszlán és a minden lében kanál kecske

A Royal Lion pincéjében az előző rész végén egymáséi lettek Emma és José, minek során utóbbi megcsókolta az előbbi hátán felizzó jelet. Sajnos valami kellemetlen dolog történt, a pince elsötétedett, Emma pedig elvesztette önmagát és rövidtávú emlékeit is. Egyértelmű volt, menekülni kell…

Egy kis beugróban egy minket üldöző vörös pingvintől szereztem ruhát és egy botot, no persze a beleegyezése nélkül. A ruha kicserélése után Emma kicsit magához tért és elmondta, hogy miként juthatok ki: mindig jobbra. Felkaptam és elindultunk kifelé. A sok jobbos után egy újabb szobában rothadt gyümölcsökre és egy kőasztalra találtam, miközben újabb lépteket hallottam közeledni. Emmát elrejtettem az asztal mögé és egy almát akartam kifaggatni, hogy mi történt – amikor a rothadt alma kivirult, szép pirossá vált; Emma segített hozzá, azt hiszem.
El tudtam vele beszélgetni, elmondta, hogy télidőn kevés emberrel találkozik, inkább nyáridőn a gyakori a látogatás. Meg hogy vissza kéne térni nyáridőbe. Hát gondoltam akkor rajta, végigtapogattam mindent, miközben az alma tanácsára egy szép, kellemes szobára gondoltam szőnyeggel, kárpittal, szépen faragott asztallal. És valóra vált.
A lépések zaja megszűnt, az asztalon egy ölelkező pár kezdett kirajzolódni, Emma pedig közben a falikárpiton lévő ajtón próbált bemenni. Felkaptam, hogy táncoljunk: ha végleg a nyárba kerülünk, gondoltam, akkor könnyebben ki tudunk surranni. A tánc során az asztalon a pár egészen láthatóvá lett, sőt, tapinthatóvá. Az aranyhajú nő hajából egy-két szálat elcsentem.
Aztán Emmát rávettem, hogy találjon kiutat, de már nem ismerte a kárpit-kijáratot (megint megváltozott) így a hagyományos úton távoztunk. Itt a földszintre felmenve taxit hívott, nekem meg feltűnt egy gyanús fickó, mint megtudtam, Victor. Gondoltam, megkérdem már őt, hogy mi volt ez az egész, de mire odaértem, eltűnt.
Mérgemben összekülönböztem egy izompacsirtával, de úgy lefejelt, hogy eltűnt a kép – viszont láttam, ahogy a lenti szobában Emma ki akar jutni a kárpit lehúzásával és nem bele akart lépni. Logikus. Szóval mikor magamhoz tértem, nem hagytam magam kikísérni, hanem
lerongyoltam a pincébe, Emma utánam.
A szobában rávettem, hogy tépje le a kárpitot és mutassa meg a kijáratot. Mivel közben az agyam kicsit kifolydogált a fülemen, elájultam, de még rémlik, hogy átmegyünk a falon.

Emmánál ébredtem, aki nagyon is élveteg hangulatban volt és vagy háromszor voltunk együtt. Ismét elájultam.
Mikor újra felkeltem, azt tapasztaltam, hogy Emma kezdi a pincében látott aranyhajú csajszi alakját felvenni, egész megváltozott. Inkább elhúztam kajáért, aztán egyáltalán leléptem. Kellett egy kis szabadság megint.

Viszont azt meghallottam, hogy a teliholdkor lesz valami nagy parti. Akkor mindent megtudok majd, gondoltam. Felkészültem, hogy belógok, erre Emma eljött értem limuzinnal. Fasza…

Nem baj, a kocsiban ismét az enyém lett, ekkor már nagyon hasonlított a lenti, pincés csajra. Tulajdonképpen mint mondta, kiolvasta az emlékeimből, hogy ez tetszik majd nekem és ilyenre változott. Ja, az táp…
A kocsiból kitettek a kapu előtt, be tudtam lógni. Arra mentem, amerre a vendégek kocsijai tartottak – egy félreeső mélygarázsba. Itt láttam pár frakkos-szmokingos köcsögöt, akik a nagy autóikkal jöttek felvágni, úgyhogy én is ruhát váltottam. Az egyik járműben találtam egy extra öltözéket meg még maszkot is, hát felvettem.
Beindítottam az autó riasztóját, amíg pedig a vörös pingvinek ott pánikoltak, hogy vajon mi a franc lehetett az oka a szirénának, én belógtam a bálra.

Odafent sokan voltak, többen száz-kétszáznál is. Simán elvegyültem, a képeket kezdtem bambulni nagy műértőként – amikor meghallottam két vörös pingvint, amint Victor úrhoz indulnak éppen. Több sem kellett, utánuk mentem.
Mikor Victorral találkoztak, elrejtőzve kihallgattam őket. Megparancsolta, hogy mutassák meg neki a hercegnőt. Elő is hozták Emmát, aki olyan volt, mint akit bedrogoztak, hipnotizáltak és zombivá is változtattak. Nem volt valami szép látvány…
Az a faszkalap levetkőztette és szemügyre vette. Valami bilincsről is beszélt, meg arról, hogy feloldatták-e már a másik köteg fonalat. Kiderült, hogy nem, így erre is parancsot kaptak – és arra, hogy ha megtudják, itt van-e az, akihez a köteg tartozik, szóljanak neki.
Aztán lelépett, a meztelen Emmát meg visszavitték a szobájába. Az egyik pingvin elment egy ilyen fonálértőért, én meg jól leütöttem, elrejtettem egy kanapéban, aztán kiadtam magam fonálértőnek a másik előtt. Mivel láttam, hogy erkélyes a szoba, hívattam Franco barátomat és megkértem rá, hogy hozza ide a pattogós gördeszkámat is. Közben igyekeztem minél többet megtudni a sráctól.
Kiderült, hogy pár napja nagy baj lett a másik adag fonálból – szerintem az én lehettem. Úgy tűnik, azt hitték, elszakítom az övéiket, de csak újabbakat hoztam. Akkor láttam a fonalakat először, mikor a szobájába mentem és körbekémleltem a farie látásommal…
Na mindegy, szóval kiderültek ezek, meg hogy lemoshatatlan festékkel kente be Emma elejét (olyan jelet rajzolt, mint ami Emma hátán van), én viszont sikeresen felébresztettem Emmát, a fickót meg leütöttem, ahogy illik. Becsomagoltam a lányt egy függönybe, majd a gördeszkám hátán szépen leléptem.

Magamhoz mentünk megpihenni, de onnan hamarosan inkább a könyvtárba léptem, hogy egyrészt ne legyek otthon, másrészt többet megtudjak erről a jelről, amit rá rajzoltak. Meg így, hogy hiányzik majd a hercegnőjük, gondolom Victor meg a többi segg ráfáznak rendesen és legalább kiderül a reakciójukból, hogy miben is utaznak. Emma ugyanis ezekre egyáltalán nem emlékszik…

View
Eddig történt - 5. rész
a Royal Lion

A csaknem 30 perces autóút után a taxi végül megérkezett egy kietlen, erdőszéli útra, ahol Emma kiszállt és kifizette a fuvart. Mint elmagyarázta: ez nem az a hely, ahol örülnének a túl közelre érkező taxiknak. Rövid séta közben elbeszélgettek Joséval, ám a lány azt nem tudta pontosan megmondani, hogy mikor járt itt utoljára, vagy egyáltalán: mikor járt itt pontosan.

Hamarosan megérkeztek a Royal Lion telkének főkapujához és bebocsátást is nyertek. Az úton a hatalmas épületek felé José egy kavicsot vett magához és kérdezett ki a hellyel kapcsolatban. Megtudta, hogy befelé rendszeresen érkeznek ezen az úton különböző vendégek, de kifelé itt csak egy részük távozik. Az egyedül érkező lányokat például nem szokta látni távozni a kavics, ellenben a luxusautókkal érkező partivendégekkel. Arról is be tudott számolni, hogy a birtokhoz tartozó személyzet és a házigazda – egy igen magas, határozott kiállású nő – is időnként elhaladnak ezen az úton, de ők nem mindig ügyelnek emberi alakjuk megtartására. Az, hogy pontosan micsodák lehetnek, nem derült ki a kavics szavaiból, csak az, hogy valamiféle mágia körüllengi őket. José a kavicsot zsebre tette (2 glam pontot tárolt benne) és úgy haladtak tovább. Út közben Emmát rossz érzés fogta el, de ez gyorsan el is múlt, látszólag nyom nélkül.

Beérve a főépület kapujához, frakkos szolgálók köszöntették az odaérkezőket és megtudakolták, hogy mely csomag keretei között kívánnak részt venni az esti mulatozásban. José az egyik szolgálót ‘omen’ képességével vizsgálta meg. Azt látta, hogy a férfi az épület bal szárnyának egyik báltermében vágyakozva figyeli a meztelen lányokat, akiket bevezetett oda és közben arra vágyakozik egy-egy lány kikísérése közben, hogy az ottani komornyikok egyikének szerepét átvehesse és közelebbről is megtapasztalhassa a lányokat. Josét elkapja az indulat, majdnem összeveri a férfit, de végül – egyelőre – nem teszi.

Befizet a főépület összes szintjére bent körbenéz, megismerkedik az épület szintjeivel, majd lemegy a legalsó szintre és egy játék keretei között megtalálja Emmát. Együttlétük után különös tetoválást érez felforrósodni a lány lapockái között, megnéz, majd gondol egyet és megcsókolja. A jel felforrósodik és José magán is érez valamilyen különös forróságot, Emma beleremeg a csókba a körülöttük lévő hely mintha szintén megremegne. A lány kábán felnéz, mintha nem is ismerné meg Josét, sem a helyet elsőre, de aztán ijedten jelenti ki, hogy nem volna szabad itt lenniük. A függönyszoba falai és ablakai idő közben vészjóslóan elsötétedtek, így a páros a menekülés mellett dönt.

Kifelé indulva a labirintusban José sikerrel fog el egy bunkósbottal érkező őrt és egy kisebb szobába vonszolja, átveszi ruháit.

View
Eddig történt - 4. rész
A férj

Ezen az éjszakán mintha Emma viselkedése is megváltozott volna; kimértebb hangvételben beszélt és kevésbé viselkedett gyermekien. Nem értette bár, hogy miért kell az ismeretlen férfi után menniük, de végül belement a dologba és bejutottak Joséval együtt a sokemeletes irodaépületbe, ahol Mary Watts férje dolgozott állítólag.

Némi keresgélés után sikerült is megtalálni a férfit a teljesen üres irodaépület egyik szintjén, amint éppen egy nő (valószínűleg titkárnője) ölelését élvezte. Érzelmeinek ellenőrzése után azonban nem tűnt egyértelműnek, hogy valóban ennyire élvezné a dolgot, így egyéb közbelépés helyett José pénztárcájának kiürítése mellett döntött, majd a tárcába egy cetlit is elhelyezett a férfi feleségének nevével.

Franco buzdításának engedve még egyszer visszafordultak a párhoz és José mintha az Emmáéhoz hasonló vékony fonalakat vélt volna felfedezni a férfi körül, ám tartva attól, hogy a biztonságiak rajtakapják őket, végül otthagyták a helyszínt.

Kifelé menet Emma felajánlotta, hogy egy általa ismert szórakozóhelyre viszi Josét, így a pénzből rögtön taxit is fogtak és elindultak. Út közbeni beszélgetésük nyomán irányt változtattak – José különlegesebb helyre vágyott, így Emma a három lehetőségből a Royal Liont választotta.

View
Eddig történt - 3. rész
Emma háza

José kilépve Emma lakásából elindult, hogy kicsit körülnézzen Emma házában. Mivel a lány az első emeleten lakik, felfelé indult és azt tapasztalta, hogy az ajtók igen hasonlóak és emeletről emeletre ugyanúgy helyezkednek el.

Fentebb bekopogtatott egy lakásba és egy háziasszony beinvitálta. A lakás takaros, tiszta és szépen rendezett volt, bár kicsit elavult divatot követett. A konyhából áradó illatok lehengerlően finomak voltak, a ház asszonya pedig szívélyesen invitálta beljebb a fiút. Belépve a konyhába minden polcon süteményeket, frissen sütött pékárut és egyéb finomságokat talált, melyből kapott enni és elvinni is. Közben megismerkedett a nővel, aki a névtábla alapján Mary Watts lehetett. Megtudta, hogy az asszony ideje jelentős részét sütéssel-főzéssel tölti otthon és férjét eagerly várja vissza, rettegve attól, hogy esetleg egyedül marad és férje megcsalja.

A találkozás után még néhány szintet ellenőrzött, de sehova nem kopogtatott be, inkább az étkekkel megrakodva visszatért a lakásba, a még alvó lányhoz. Letette az ételeket, rövid időre hazatért, majd vissza Emmához.

A lány ébredés és étkezés után kinyitotta az ajtót, ami eddig nem is látszott a falon és José megismerhette a szobát, ahova vezetett. A helyiség hatalmas és tágas; falai, plafonja és a padló is fehér és nagyon tiszta. Ami pedig a berendezéseket illeti: ruhatartó sínekről lógó tömérdek ruhán kívül más nincs a szobában. A ruhák sokféle kort és stílust idéznek, némelyiken a használat egyértelmű nyomai láthatóak (szakításnyomok, vérfolt…), mások sosem hordottnak tűntek. Emma ezen az éjszakán egy bordó miniruhát választott és haját máshogy igazítva ezúttal a tegnapinál évekkel idősebbnek tűnő fiatal nőként távozott a szobából.

José megvizsgálva a szobát még egy különlegességet megfigyelt: vékony, csak a mágiát ismerő szem számára látható szálak futnak végig a falakon és lógnak le indákként a plafonról. Kifelé menet megfigyelte, hogy a lakásban is akadnak ilyen szálak, bár az eredetüket nem találta meg. Ezután gondosabban megfigyelve Emmát, azt találta, hogy egyes szálak valamilyen módon a testéhez kötődnek.

José felvetésére a vacsora után Mary férje után indultak, annak munkahelyére.

View
Eddig történt - 2. rész
Emma lakásában

Az ébredés után José úgy döntött, hogy körülnéz a lakásban – különösen miután látta, hogy éjjel gyújtott tüze és azzal együtt az érzelmek is mind kiürültek a szobából.

Éredéskor látta, hogy Emma még nem ébredt fel és jelét sem mutatta annak, hogy ébredni készülne, így körülnézett a lakásban.

Egy apró kamrában dobozokat talált, melyek régi iratokkal és gombokkal voltak tele – ő pedig megszólította az egyik gombocskát. A tárgy – mint kiderült, egy plüssmackó korábbi orra – mesélt neki a lány korábbi életéről.

Röviden:
A mackót, amihez az orr tartozott elemésztette valamilyen erő, mely a lány körül hatással van életének elemeire – érzelmeket szív el. Emma többször vitt már haza hasonló mackókat, de egy-két éjszaka után mindből csak az orr maradt – ezek kerültek a dobozokba néhány régi irattal együtt. Az orr elmondta még azt is, hogy korábban babák, más gyermekjátékok is voltak, ezekből legfeljebb a szemek, gombok maradtak meg. Az is tőle derült ki, hogy korábban Emma máshol is lakott – valahol Európában talán. José eltette a gombot.

A dobozok némelyikében idegen nyelveken írott, hivatalosnak tűnő papírok is voltak – fiatal nők iratai. Ezek a megsárgult, régi dokumentumok régóta gyülekezhettek itt – a századforduló előttről is akadt papír.

A kamra átnézése után kiment a lakásból és körülnézett a házban.

View
Eddig történt - 1. rész
bevezetés

Ami eddig történt…

A történet elején José és Emma megismerkedtek egymással, mikor az ifjú szatír néhány kifejezetten lassú éjszaka után egy új helyen próbált szerencsét. A lány kislányos ruhában, világos rózsaszín hajában masnikkal közelítette meg és az övére akaszkodott játékmajmot kívánta elkérni/elvenni tőle. Az első próbálkozás sikertelensége után le is mondott erről, furcsa pillantások kereszttüzében úgy tűnt, elrémült Franco-tól.

Az éjszaka végül a lány hazakísérésével végződött, főszereplőnk megismerkedett a lány pici lakásával és úgy döntött, fényt és derűt adományoz annak. A mágiával idézet pisla fény megmaradt ugyan a szoba hideg-rideg érzései között is, ám már érezhető volt ekkor, hogy szép lassan valami mintha elszívná az érzéseket.

A fiatal lányból ruhái elhagyásával ifjú huszonévessé vetkező Emma együtt töltötte az éjszakát José-val, aki megfigyelhette a lány hátán lévő tetoválást.

Mindez azonban reggelre elszivárgott és minden öröm kiürült, a lány pedig nem ébredt fel egészen estig.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.